Félelem

Watzker Szilvia: Félelem

Mint prédáját leső
vad, féktelen ragadozó,
Oson, puha léptekkel
közelít felém: a félelem…
Könyörtelen karma,
mint éles tőr ejt sebet
szívem vértől lüktető mélyén,
s törékeny üvegcseppbe zárt
érzések fénylő lángolása
hamvad el szalmaként ,
e kegyetlen lélekgyilkos
őrült színpadán.

Vágyaim elfolyt gyertyák,
a gyűrt idő dermedt vásznán,
szétmálló viasza pereg,
mint temető csendjében
szirmát hullató virág,
s a fájdalom,
mint néma kereszt ül lelkemen,
fejem csendben a gyötrelem
Vánkosán pihen,
S kínzó magány sikít
meztelen testemen…

-via-