2001 december 9

Anyámra emlékezve…….

A temető csendje vett körül. Eligazgattam a rózsákat, amiket anyám sírjára vettem, felöntöttem friss vízzel a vázákat, meggyújtottam a mécseseket és leültem törökülésbe a földre. Nagyon meleg volt, de mégsem akaródzott elindulnom. Ültem a füvön, és csapongó gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben a hatalmas csokornyi halvány rózsaszín rózsa kellemes illata lengte be a levegőt.

Hirtelen gyermek lettem ismét, eszembe jutott, hogy mennyire szerettem a nagymamámmal temetőbe járni. Nagyon-nagyon érdekes dolog ez így visszagondolva. Gyönyörűnek találtam az angyalkás sírköveket, a virágdíszben pompázó sírokat. A vásárolt virágokat mindig én választhattam ki, aztán boldogan szaladtam velük nagyapám sírjához, hogy vázába tegyem őket, majd vízért futottam a kúthoz. Folyton csacsogva, vidáman ugrálva gesztenyét gyűjtöttem a földről és a gyermeki lélek ártatlanságával nem fogtam fel a temető magányának és emelkedettségének tényleges jelentését. Nem értettem, hogy miért kellene nekem csendben lennem, amikor a nagymamám nagyon kedvesen, de azért megfelelő erélyjel próbált csendre inteni…….

……és az Ő halála volt az, ami megváltoztatta bennem a temetővel kapcsolatos érzéseket. Hirtelen változott az addig kedves játszótér, sötét, gonosz fenyegető rémmé. 8 éves voltam akkor, és 39 anyám halálakor. 1 hónappal a diagnózis felállítása után, már temettük is. Szinte fel sem fogtuk mi fog történni, és már meg is történt. Karácsony előtt pár nappal helyeztük örök nyugalomra. Megrázott, holott lelkileg sohasem álltunk közel egymáshoz. Furcsa dolog ez így, mert tudom, hogy ettől függetlenül nagyon szeretett, és én is őt. Mire nyitott volna felém, már én nem tartottam rá igényt. Azt hiszem az unokáival való kapcsolatában pótolta be azt, amit nálam elmulasztott. Rendkívüli figyelmet és törődést tanúsított velük kapcsolatban. Nem majomszeretet volt ez, hanem igazi felelős szeretet, gondoskodás és törődés, olyan amilyet tőlem is kaptak a gyermekeim. Ez az, amiért rendkívül hálás vagyok Neki, és ezért gyűltek szemembe könnyek és kezdtem el zokogni ott a sírjánál a füvön, törökülésben ülve…….

– via –