Végtelen időkig

Mély csend és földöntúli nyugalom töltötte be szobát. Az ablak félig nyitva állt, de a hajnali frissesség üde lehelete még sem érződött a szoba levegőjén. Mintha láthatatlan fal állta volna útját a reggel illatának. A mélyvörös sötétítő függöny rendezett redői magányosan földig omolva lógtak alá a karnisról. A matérián átszűrődő nap fénye, a téglavörösre festett falak, és pár erotikus művészi rajz hatására, a helyiség buja szerelmi fészek benyomását keltette. Nem mozdult semmi. Mintha az idő is megállt volna az apró hálószoba küszöbén.

Színes párnák és takarók gyűrt magányában, embriópózba vackolva feküdt, úgy, mintha az anyaméh biztonságot nyújtó melegsége ölelte volna körül. Érezte, amint a teste lassan elnehezül, érezte a mindent feloldó ernyedést, a tehetetlenséget, amikor már nem képes mozdítani kezét, de még kissé tudatánál volt. Ökölbe szorított keze görcsössége is meglazult, szemhéja fokozatosan csukódott le, és szempillái, mint, jótékony leplek, zárták le a fényt szemei elől. Kövér áttetsző könnycsepp indult útnak szeme sarkából, és lassú patakként folyt végig az arcán. Lélegzete lassulni kezdett. Mellkasának jellegzetes mozgása jelezte, hogy hatalmába kerítette az álom. Álom volt ez, az utolsó, a végleges, a mindent feloldó álom. Álom az idők végezetéig. Nyugodtan feküdt, arcának pírja megfakult, sápadttá vált, lélegzete egyre ritkult, majd csendesen megszűnt.

Színes kusza álomképek, mint vászonra vetített szürreális film gyorsan peregő képei kezdtek átfutni elméjén. Gyermek volt újra, majd kamasz és felnőtt, feleség, anya és szerető. Átélte a szerelmet, boldogságot, a csalódást és a kínt. A közelmúlt önfeledt boldogságát, kedvese arcát, forró ölelését, majd a kínt,  az utolsó hetek kínját.

Látta magát, mint álmatlan éjszakákon át könnyei végig folynak arcán. Majd hirtelen, mint mikor a film elszakad, eltűnt minden álomkép, és csak egy képektől mentes filmszalag futott üresen tovább. A háló mozdulatlan csendjét, egy üresen guruló gyógyszeres fiola törte meg, mely az élettelen kéz fogságából szabadulva nagy zajjal csapódott a parkettához.

– via –