Mr Nobody
Az életünkben sok nehéz döntést hozunk…….
Itthon művészfilmek akkora sikere biztosan nem volt, (legalább is mostanában) mely képes lett volna megtölteni egy erre szakosodott filmszínházat. Ezt a tendenciát törte meg a belga „kultrendező” Jaco van Dormael filmje, mely külsőségeiben hozza a hollywoodi „fílinget”, de ez mellett még is megmaradt igazi európai alkotásnak.
Jered Leto főszereplésével készült mozi, egy sci-fi keret-történetbe ágyazott visszaemlékezés.
2092-őt írunk:
……. a jövő médiája egyenes TV adásban követi nyomon az utolsó halandó ember életének végső napjait. Mindenki az elmúlását várja, miközben őt egy újságíró faggatja a múltjáról.
A férfi visszaemlékezése, életének emlékképei, gyorsan pergő film klipek sorozataként tárul elénk, gyönyörűen megkomponált képsorokkal, sok humorral, érzéki gyönyörűséggel spékelve. A történet vonalvezetése eleinte kissé kuszának tűnik mely igazat megvallva jól össze is zavarja a nézőt,………….de szépen kitisztul a kép, mert rájövünk, hogy az öregemberben lejátszódik minden lehetőség, pontosabban a választás lehetősége……….az, hogy hogyan alakult volna az élete, ha a döntéseit másképp hozza meg.
A film zseniálisan tárja elénk a választási lehetőségek sokszínűségét, ezáltal csodálatosan ábrázolja az élet gazdagságát, teszi mindezt romantikus szerelemmel, kamaszkori emlékekkel, igazi „lúdbőrzős” érzésekkel, némi tudományos fűszerezéssel kombinálva, valamint egy jókora görbe tükörrel, mellyel fricskát ad a kereskedelmi televíziózásnak. Mindezt persze nagyon élethűen és reálisan, gyönyörű képi világgal, időnként fantasztikus látásmóddal, Martin Parr világhírű fotográfus csodálatos képeinek felhasználásával.
Egy szó, mint száz, ez a film egy nagyon jól sikerült európai alkotás, melyből kiderül, hogy csodák már pedig vannak, és nincs lehetetlen, mert minden lehetséges, csak jól kell választanunk.
-via-
Comments are closed on this post.