Testlélek-tánc

Watzker Szilvia: Testlélek-tánc

 Szerelmi mámortól,
túlfűtött szavak,
halk suttogások,
vágyott,
fülembe súgott óhajok,
mindent elsöprő ragyogás,
az éjszaka sötétlő csendjében.
Kezed tapasztalt utazó,
barangol testem rejtett tájain,
s a vágy, mint aranyló olvadó méz,
járja át, égeti bőröm,

Ajkad perzselő érintése,

nyugodt víztükörre
lecsapó vihar,
borzolja, zilálja testem,
s vadul tombol végig érzékimen.

Kéj halk sikolya töri az éj
csendjének magasztos varázsát,
ölem, nektártól
túlcsordult virágkehely,
nyílik, s hívogató lüktető mélye
táplálja őrjítő vágyunk,
homályba vesző testünk
a szerelem felkent színpadán,
féktelen vad, buja táncra kél,
s felhőkig repít,
a mindent elsöprő szenvedély,

Majd a gyönyör tánca lassan
elpihen, s fekszünk egymás
karjában csendesen.
Forró érintésed emlék,
tétova nyom, kihunyt parázs,
ajkad nyoma hamvadó
lángrózsa, múló látomás,
mert az idő, mint hűtlen szerető
lép gyorsan, s tűnik tova minden,
s hirtelen érzem, mint jeges
kezével arcul csap az Isten….

-via-