Egy újságíró vallomásai – 1936 Henri Matisse

Egy újságíró vallomásai 1936

Hegedűs Ádám London

Egy nizzai délután a Cafe des Deux Magots teraszán cafe creme és grenadin mellett ültünk Charlie Gordon barátommal, aki a Rauter-iroda nizzai embere volt, mikor megjelent Matisse, aki három generációt élt át, átviharzott a francia pictura legjelentősebb és legfontosabb korszakán, és most közel a hetvenhez még mindig friss, új és fiatal.

Rendkívül udvarias volt és rendkívül tartózkodó, magáról szinte semmit nem szeretett volna elárulni, ezért inkább más irányba tereltem a szót

– Angliában általában az a felfogás,…mondtam, hogy Gauguin egyrészt azért ment Tahitiba, mert megundorodott az európai civilizációtól, másrészt mert nem kevesebb mint tizenkét gyermektartási pert adtak be ellen.

Matisse nevetett

– Szó sincs róla! Gauguint jól ismertem. Még abból az időből, amikor Vincent Van Gogh-al barátkozott, és amikor Gogh egy őrült pillanatában levágta késsel a saját fülét, de Gauguin teljesen normális ember volt. Ha az igazi okot akarja tudni, elmondhatom. Valószínűleg tudja, hogy Gauguin jómódú tőzsdeügynök volt, amikor tizenkét évi spekuláció után rájött arra, hogy festő akar lenni. Erre otthagyta az irodáját, vagyona nagy részét, feleségét, családját, és Martinique szigetére ment Charlie Laval nevű barátjával és onnan Tahitiba. Azért ment ezekre az egzotikus helyekre, mert az ilyen primitív közösségekben, az európaihoz viszonyítva hihetetlenül olcsó volt az élet, Gauguinnek pedig egyáltalán nem volt pénze, mert a képeit csak bámulták, de nem vásárolták.

-via-