Szerhij Zsadan: Depeche Mode

“Amikor tizennégy voltam, és megvoltak a magam nézetei az életről, életemben először berúgtam. Mint az atom. Nagyon meleg volt, a fejem fölött kék mennyország úszott; feküdtem és haldokoltam a csíkos matracon, még ráinni se tudtam, azon egyszerű oknál fogva, hogy csak tizennégy voltam, és még nem tanultam meg ráinni.”

Így kezdődik ez az 1993 nyarán, Harkov ipari külvárosában játszódó, történet valahol két korszak (a kommunista és a posztkommunista), két kultúra (az ukrán és az orosz) és két életkor (a kamasz- és a felnőttkor) között, a senki földjén. A kelet-ukrán író érezhetően önéletrajzi ihletésű könyvének főszereplői tizenkilenc éves fiatalok, a Kommunista Vászja, Tengerész, Karburátor, a dagadt, pária Kakaó, és a többiek, akik különösebb cél nélkül részegen és bedrogozva teng-lengenek a már szétrohadt rendszer kulisszái között, a szétlopkodott, látszattevékenységet folytató gyárakban és a reménytelen vidékre döcögő vonatokon. Leginkább a csempészett vodka és a marihuána tölti ki mindennapjaikat. A mindvégig pergő cselekményű és stílusbravúrokkal teli regény erejét a néha már-már bohózatszerű, abszurd komikum és a tájból és a szereplőkből áradó, ijesztő üresség különös keveréke adja.

Miért épp Depeche Mode a címe? Mert a totál részeg fiúk épp egy éjjeli rádióműsort hallgatnak, mely a zenekar történetéről szól, de  nem csak hallgatják, be is telefonálnak a stúdióba……………..

-via-

Comments are closed on this post.