Félicien Joseph Victor Rops a belga szimbolizmus mestere

(Namur, 1833. július 7. – Corbeil-Essonnes (Franciaország), 1898. augusztus 23.)

Zichy Mihály barátja, aki már 1863 körül magyar ősöket kreált magának, ezzel magyarázva vad, korlátozást nem tűrő, öntörvényű életét és művészetét, amely a kor polgári társadalmának szemében megbotránkozást keltett, aki 1879-es magyarországi látogatásakor az alábbiakat mondotta magáról:

„Én a Sztyeppe fia vagyok, és a Puszta lovainak tág orrlukaival születtem, ahogy a síkságon száguldanak a széllel, ott, a Tisza mentén”

Elbűvölte a puszta végtelen tágassága, a vad Alföld, cigányok kötöttségek nélküli élete, és zenéje. Élményeit egy írott-rajzolt útikönyvben, a „Magyar Ropsodiák” albumában akarta megjelentetni.

Rops belga ősöktől született Namurben. Brüsszelben folytat jogi tanulmányokat, itt kezd karikatúrákat készíteni egyetemi kiadványok számára, majd 1856-ban megalapítja saját szatirikus lapját, az Uylenspiegelt, amelyben közli karikatúráit (Nadar 1856). Nagy méretű litográfiákon és rajzokon fogalmazza meg a politikai és a társadalmi élet visszásságait (Waterloo-érem 1858, Halálbüntetés 1859, A rend uralkodik Varsóban 1863 körül). Művészetére az első nagy hatást Gustave Courbet realizmusa teszi. Hitvallása: “Egészen egyszerűen azt akarom visszaadni, amit az idegeimmel érzek és a szememmel látok.” E korszakának legismertebb műve az Egy vallon temetés (1863).

1864-ben Brüsszelben megismerkedik Charles Baudelaire-rel, és szoros barátság alakult ki közöttük A Baudelaire-rel való találkozás döntő hatással van Rops művészetére: új témák kezdik foglalkoztatni. Csontvázak, ördögök, a halál különböző alakjai, a Sátán, illetve bűnös, erkölcstelen nők tűntek fel képein (Táncoló halál 1865 körül, Mors syphilitica, Hideg ördögök 1860 körül).

1874-ben Párizsba költözik. A párizsi alvilág, a társadalom perifériájára szorultak, a kokottok, ficsúrok szolgáltatják képei témáit (A részeg piperkőc 1882, Pénzszűke 1882,. Száz könnyed karcolat-sorozat 1878), és szimbolikus műveken jeleníti meg a nők férfiak feletti hatalmát (Nő bábuval-sorozat 1873-1890, Pornokrates 1878). Irodalmi illusztrációi révén jelentős hírnévre tesz szert. Mallarmé, Verlaine, és a dekadens irodalom képviselői, Jules Barbey d’Aurévilly, Auguste de Villiers de L’Isle-Adam és Joséphin Péladan műveit illusztrálta.

Életművének jelentős részét képezik erotikus rajzai, rézkarcai, amelyek helyenként pornográfiába hajló nyíltsággal ábrázolják a szexualitást. Az erotika, amelynek létezését minden polgári álszentség nélkül természetesnek tekintette, eszköz is volt számára, hogy kifejezze a polgári társadalomról, az egyházról, a nőkről vallott felfogását, amely a 19. század harmadik harmadának szimbolista-dekadens gondolatvilágába illeszkedett (Marie Alacoque nővér elragadtatása 1867-1874, Szent Teréz). Rops életművében jelentős szerepet kapott a sátánizmus, a francia századvég jellegzetes irányzata, amely a Sátán működését tette felelőssé a világban uralkodó gonoszság létezésében. A nők személyiségének és viselkedésének orvosi vizsgálata is e korszakban kezdődött, e vizsgálódások eredményeit egyesítette Rops a sátánizmus gondolatkörével a Sátáni képek sorozaton (1882),

Rops a következőkkel összegezte életét és művészetét, egyben megfelelve kritikusainak is: “Rops vagyok, más lenni sohase vágytam”.

-via-

Comments are closed on this post.