A levél

Posted 08 június 2012 | Művészet   

A levél

 

– James Sorrow?….. hallotta a kérdést.
– Igen.!?……..felelte meglepetten, …… bár inkább kérdés volt a válaszában mintsem kijelentés…..miközben letette a képregényt és érdeklődve nézett a hang irányába.
Egy nő állt az asztalánál, és egy nagyobbacska borítékot nyújtott felé. Ösztönösen nyúlt érte, vette el, közben tekintete az alkalmi postás arcát fürkészte. Hatalmas zöld szempár nézett farkasszemet vele, melyek kissé szomorkásan csillogtak a helyiség tompa fényében. Gyönyörűen ívelt telt ajka sötétvörösre volt festve, mely csak növelte arcának amúgy is erotikus kisugárzását. Szépségét mahagóni színű kleopátra frizura tette teljessé.
A nő könnyű halványzöld nyári ruhát viselt, és amint nagyjából megállapította, úgy a harmincas éveinek közepén járhatott. Ha most érkezett volna…….tűnődött magában……. minden bizonnyal kabátban lenne.
A harmadik dupla whiskyt kortyolgatta, érzékei kissé már tompák voltak, de biztosan tudta, hogy nem látta annak előtte az ivóban. A személyzethez sem tartozhatott, hiszen Jack a bár tulajdonosa gyermekkori barátja volt, és az ivó személyzete a családtagjaiból állt……és különben is, az ember azért nem veszi le a kabátját, hogy átadjon egy levelet, főleg ha nem is biztos benne, hogy az illetőt, akit nem is ismer, nyomban meg is találja. Arról már nem is beszélve, hogy a novemberi hidegben biztosan nem rohangál egy szál nyári ruhában az utcán………fűzte tovább a gondolatait, majd hirtelen megszólat.
– Honnan tudja a nevem, és hogy talált meg? Egyáltalán kicsoda maga és ki küldte?………kérdezte határozottan.
A nő csak állt, kedvesen elmosolyodott, de nem válaszolt. Mosolya elűzte a szemében bujkáló szomorúságot, és kifejezetten vidámnak tűnt.
Hirtelen eszébe jutott a boríték……a válasz biztos benne van, gondolta…..gyorsan feltépte, kivette belőle a levelet, és olvasni kezdte. Még csak az első mondatnál tartott, de mintha áramütés érte volna……. gyorsan felpillantott, mondani, kérdezni akart sürgősen valamit a nőtől, de már nem látta sehol. Felugrott a helyéről és az ajtó felé szaladt. Elemi erővel, szinte feltépte a kocsma ajtaját és kirohant az utcára. A hideg őszi ködös levegő, mint nyirkos folyam ölelte körül. Kétségbeesetten kereste, kutatta szemével a nő alakját, de az utcára nehezedő sűrű ködben szinte semmit nem látott. Rohanni kezdett, izgatottan nézett be egy-egy útjába eső sikátorba, de nem járt sikerrel. Mintha a föld nyelte volna el a levél kézbesítőjét. Kifulladva érkezett vissza az ivóba, és fáradtan zuhant le a székére. Pár perc telt csak el azóta, hogy kibontotta a levelet, és a nő után rohant, de neki mégis hosszú óráknak tűnt az egész. Jack hangja rángatta vissza a valóságba. Ott állt mellette, vállára tette a kezét és érezhető aggodalommal a hangjában megkérdezte.
– Jól vagy James?
– Semmi bajom…felelte…….Ellenben nem láttad mikor ment el a nő, aki itt állt az asztalomnál?
– Nem haver….semmilyen nőt nem láttam az elmúlt egy órában., ugyanis egy nőnemű lény sem lépte át azóta a küszöböt, nem hogy kifelé, de még befelé sem. De biztos jól érzed magad?
– Jack, tudom, hogy ittam, de azért annyit nem, hogy ne tudnám, mit láttam, és mit beszélek. Itt a levél, amit hozott, olvasd el…….ezzel átnyújtotta azt a barátjának. Míg Jack olvasta a levelet, észrevette, hogy egy félbe hajtott papír hever a földön nem messze a másik széktől. Felvette, kinyitotta és ettől a perctől kezdve már tényleg semmit nem értett. A saját nevére kiállított csekk volt, összeg feltüntetése nélkül, a csekk aláírója bizonyos Arthur McKiensly a JP Morgan Chase Bank New York, Park Avenue100 alatt lévő fiókjának az ügyfele.
Közben Jack elolvasta a levelet és a legnagyobb természetességgel, visszaadta barátjának.
– Mi a bajod vele? Egy szerződés, amelyben felkérnek egy képregény megírására és az illusztráció elkészítésére. A képregény címe: A levél. A megbízó elkezdte a történetet, és a fantáziádra bízta a folytatást. Gondolom, ismeri a munkáidat. Ez nem meglepő, hisz elismert vagy, mindenki tudja, ha minőségre vágyik, hozzád fordul. Azt is tudják, hogy nem vállalsz el mindenféle szemetet. Ráadásul nagyon gálás volt a megrendelő, mert a szerződés összegére vonatkozó részt kipontozva hagyta. Döntsd el Te, mennyiért vállalod.
– Jack!… elolvastad egyáltalán, hogy kezdődik a történet?……
– Átfutottam az elejét, na jó, igazad van…..tényleg csak felületesen…….valami olyasmiről szól, hogy egy fickónak levelet kézbesítenek egy bárba………….

 

-via-

Hozzászólás