Álom

Posted 30 május 2012 | Művészet   

 

Watzker Szilvia:  Álom

Magányos testem fáradtan hever,
s elmém tüze, mint hamvadó zsarátnok
pislákol a ma és a holnap titkos mezsgyéjén,
gondok, félelmek olvadnak,
vágyak csitulnak, majd vesznek el….
S a csend néma hangján át,
még hallom szívemnek lüktető ritmusát,
midőn kezem tétován keresi tested,
s kihűlt párnád magánya,
már csak elhaló fájdalom,
de lágyan  jő a megváltó fuvallat,
édes ernyedés,
s csukódó szemem pilláin át látom,
mint puha ajkával csókot hint
szememre az álom….

 

Hozzászólás